Az emberközelben tartott tengerimalac hamar megszokja a zajokat, társaságunkat, és barátságossá válik, így alkalmas arra, hogy lakásunkban tartsuk.
A számára megfelelő környezeti hőmérséklet a 16-20 C0, szobahőmérséklet. Ügyeljünk arra, hogy hirtelen hőingadozásnak ne legyen kitéve. Ha nem lakásban tartjuk, a tengerimalacnak szánt helyiség hőmérséklete ne szálljon 10-12 C0 alá, s ami a legfontosabb, jól szellőztethető, de huzatmentes legyen. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a tengerimalac jobban tűri a hideget, mint a meleget, ugyanis nincsenek verítékmirigyei. Stenotherm szervezete van, így a hőmérsékleti ingadozásokra érzékeny. Ezért ügyeljünk arra, hogy a helyiségben tűző napsugár ne érje, és forró nyári napokon ne tartsuk kinn a szabadban. Ha ilyen napokon mindenképpen szállítanunk kell, rövid időre tegyük. Védjük a huzattól, hirtelen hőingadozásoktól, forró napsütéstől, nyirkos környezettől. Biztosítsunk számára minél nagyobb életteret, mert nagyon szeret futkosni, felfedező utakra járni, elbújni. Ha újonnan érkezett hozzánk, az első napon hagyjuk kicsit magára, hogy megszokja új helyét, ismerkedjen környezetével.
Forró nyári napokon a tengerimalac valósággal szenved, ha a helyiség (környezet) hőmérséklete magas. Mivel izzadni képtelen, a hő ellen nem tud védekezni, teste felhevül, s ha valamilyen módon nem segítünk rajta, akár hőgutát is kaphat. Védekezésképpen néhány jégakkut (hűtőtáskába valót), vagy műanyagpalackokat, melyeket félig megtöltöttünk vízzel, tegyünk a (mély)hűtőbe, s ha már eléggé lehűlt/megfagyott, ketrecenként két ilyen jégakkut/palackot helyezzünk a ketrecek fölé egy vékony pamuttörlőre, hogy ez a lecsapodó párát felfogja. Érdemes több palackot/jégakkut lehűteni, így lehetőségünk van cserélni ezeket.
Egy kerámia padlócsempe lap a ketrecbe helyezve segít abban, hogy a meleg elviselhetőbb legyen. A tágas ketrec egyik sarkába tegyünk kevesebb almot, hogy a tengerimalac, ha melege van, a hasával az oda helyezett padlócsempe lapon pihenhessen. Az almot így félretolhatja, és a csempén feküdve hőt adhat le. Kánikulában az ivóvizét gyakrabban cseréljük, és lédús élelmet is biztosítsunk a számára, hogy megvédhessük a kiszáradástól.
A számára megfelelő környezeti hőmérséklet a 16-20 C0, szobahőmérséklet. Ügyeljünk arra, hogy hirtelen hőingadozásnak ne legyen kitéve. Ha nem lakásban tartjuk, a tengerimalacnak szánt helyiség hőmérséklete ne szálljon 10-12 C0 alá, s ami a legfontosabb, jól szellőztethető, de huzatmentes legyen. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a tengerimalac jobban tűri a hideget, mint a meleget, ugyanis nincsenek verítékmirigyei. Stenotherm szervezete van, így a hőmérsékleti ingadozásokra érzékeny. Ezért ügyeljünk arra, hogy a helyiségben tűző napsugár ne érje, és forró nyári napokon ne tartsuk kinn a szabadban. Ha ilyen napokon mindenképpen szállítanunk kell, rövid időre tegyük. Védjük a huzattól, hirtelen hőingadozásoktól, forró napsütéstől, nyirkos környezettől. Biztosítsunk számára minél nagyobb életteret, mert nagyon szeret futkosni, felfedező utakra járni, elbújni. Ha újonnan érkezett hozzánk, az első napon hagyjuk kicsit magára, hogy megszokja új helyét, ismerkedjen környezetével.
Forró nyári napokon a tengerimalac valósággal szenved, ha a helyiség (környezet) hőmérséklete magas. Mivel izzadni képtelen, a hő ellen nem tud védekezni, teste felhevül, s ha valamilyen módon nem segítünk rajta, akár hőgutát is kaphat. Védekezésképpen néhány jégakkut (hűtőtáskába valót), vagy műanyagpalackokat, melyeket félig megtöltöttünk vízzel, tegyünk a (mély)hűtőbe, s ha már eléggé lehűlt/megfagyott, ketrecenként két ilyen jégakkut/palackot helyezzünk a ketrecek fölé egy vékony pamuttörlőre, hogy ez a lecsapodó párát felfogja. Érdemes több palackot/jégakkut lehűteni, így lehetőségünk van cserélni ezeket.Egy kerámia padlócsempe lap a ketrecbe helyezve segít abban, hogy a meleg elviselhetőbb legyen. A tágas ketrec egyik sarkába tegyünk kevesebb almot, hogy a tengerimalac, ha melege van, a hasával az oda helyezett padlócsempe lapon pihenhessen. Az almot így félretolhatja, és a csempén feküdve hőt adhat le. Kánikulában az ivóvizét gyakrabban cseréljük, és lédús élelmet is biztosítsunk a számára, hogy megvédhessük a kiszáradástól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése