Egy vagy több tengerimalacot szeretnénk?

A tengerimalac társas lény, őshazájában a vadonban csoportokban él. Mesterséges környezetében is felszabadultabb, ha fajtársá(i)val élhet egy közösségben. A fajtárs(ak) közelsége, szaga, hangja serkentőleg hat egészségére. A tengerimalacok pihenés idején is igénylik a fajtársakkal való testi/vizuális kontaktust, számukra megnyugtató, ha egymás mellett fekhetnek, egymást láthatják, hallhatják, szaglászhatják. Az, hogy mennyire sikeres egy társítás, jobban az egyed karakterétől (személyiségétől), és kevésbé a nemétől függ. Két vagy több felnőtt hím is élhet együtt békés egyetértésben, és nőstények között is akad néha olyan, aki szinte egy nősténnyel sem fér meg. Az idegalkat - nyugodt, ingerlékeny, agresszív, élénk vagy félénk -, a kor - kölyökkor, serdülőkor stb. - fontos tényezők, de sok múlik azon is, hogy hol találkoznak először, milyen környezetben ismerkednek meg. A legtöbb tengerimalac nagyon örül annak, ha társa lehet

  - „Egyedül él, de én sokat foglalkozom vele, és látom, hogy jó a közérzete.” - halljuk gyakran.

  - „Csupán alkalmazkodik e kényszerítő körülményhez, ez még nem nevezhető jólétnek.” - felelnék azok, akik szem előtt tartják e társas (!) kisállat viselkedési szükségleteit.

  „Tengerimalacok ne legyenek egyedül - magányosan elhelyezve - egy ketrecben; vagy csak abban az esetben, ha ez szükséges” - olvasható S. Sutherland és M. Festing könyvében (The Universities Federation for Animal Welfare Handbook on the Care and Management of Laboratory Animals, 1987.).