A tengerimalacok nyitott szemmel jönnek világra, testüket szőr fedi, s már a szülést követő első órákban járkálni tudnak. Foguk végleges, így a szopás mellett szilárd táplálékok fogyasztására is alkalmas. Anyjuknak két emlője van. Mivel részlegesen önállóak, a kölykök felváltva szopnak, az anyatejért nem veszekednek, de nagyon nagy szükségük van rá.
A szoptató nősténynek nagyon jó minőségű szénát, folyadékban gazdag zöldfélét, lédús gyümölcsöt, jó minőségű tengerimalactápot vagy magkeveréket, elegendő vizet adunk.
A kölyköknek négyhetes korukig szükségük van anyjuk közelségére, akkor is, ha szépen fejlődnek és jól esznek. Ebben az időszakban anyjuk felkészíti őket az önálló életre.
Három és fél-, négyhetes korukban a kölyköket nemek szerint szétválasztjuk, mert a nőstények általában 35 naposan, a hímek pedig általában 60 naposan ivarérettekké válnak.
Szomorú tapasztalat, hogy igen sok állatkereskedésben a nőstény és hím tengerimalacokat nem tartják külön. Így gyakran előfordul, hogy a nőstény vemhes lesz, mielőtt még rendesen kifejlődne. Ilyen körülmények között legtöbbször testvére vagy apja, közeli rokona által vemhesül, s ha szerencsés esetben problémamentes is a fialás, a beltenyésztés miatt a leendő gazdinak később fogproblémával, daganatos és/vagy egyéb betegségekkel kell szembesülnie / megküzdenie, s e felelőtlen szaporítás miatt nemegyszer időelőtt elveszítí kedvencét. Egy felelősségteljes kereskedő a hím és nőstény tengerimalacokat külön tartja, hogy ezek a nemkívánt vemhességek megelőzésre kerüljenek!
Egy nőstény és egy hím tartása olyan döntés, mely hosszú évekre felelőssé tesz. Ha a nőstény kedvenc (nem tenyészteni szeretnénk), nem érdemes kockáztatni az életét. A vemhesség egy plussz rizikófaktor. Tracy Iverson, az ACBA (American Cavy Breeders Association) elnökének szavait idézve: „... vemhesíteni annyi, mint 20 % kockázatot vállalni, hogy a nőstény - a vemhesség/fialás alatt, vagy közvetlenül utána - elpusztul ...”
A gyakori fialás a nőstény számára egészségtelen. A kölykök elválasztása után a nőstényt pihentetnünk kell - a hímtől külön kell tartanunk -, hogy háromnál több fialása ne legyen egy évben. Gondoskodnunk kell az utódok elhelyezéséről is.
Az első fedeztetésre a nőstény 5-8 hónapos korban a legalkalmasabb, a pontos időt fejlettsége és mérete alapján döntsük el. A második, és gyakran a harmadik fedeztetéssel sem ajánlatos sokat várni. Mindig az adott nőstény állapotát, életkorát, s a korábbi alomszámot (a kölykök számát) figyelembe véve kell eldöntenünk, mikor, mennyi ideig pihentessük, vagy mikor vonjuk ki a tenyésztésből. Ha két fialás között nagyon hosszú ideig pihentetjük, hajlamos arra, hogy elhízzon, ugyanakkor az idő múlásával medencecsontja lassan merevebbé válhat, s a fialásnál komplikációk léphetnek fel. A tengerimalac viszonylag nagy kölyköket hoz a világra - úgy is fogalmazhatnánk, hogy a természet gondoskodott arról, hogy a kicsik több ideig lehessenek a biztonságos anyaméhben -, ezért nagyon fontos, hogy a nőstény jó kondícióban (!) legyen, ne legyen elhízott, és ellésnél a szülőcsatornája (a medencecsontja) megfelelően kitáguljon.
Egy tengerimalac átlagosan 5-7 évet él.
A nőstény 3 éves koráig, a hím pedig 4 éves koráig ajánlott a szaporításra.
Ha vemhessége idején hím társaságában van, közvetlenül az ellés előtt, vagy ha állandó felügyelet alatt van, eközben a hímet tegyük külön, mert a nőstény ovulációja mindjárt a fialás után - az elléstől számított 2-dik órában - beindulhat. A szülés utáni (postpartum) ivarzás tengerimalacnál a 2-15 órában már bekövetkezik. Ha hím van a közelében, mindjárt az ellést követően újra vemhes lesz, ami rendkívül egészségtelen a nőstény (és a kölykök) számára! A tengerimalacokat lehetőleg úgy társítsuk, hogy két vemhes nőstény ne legyen/fialjon egy ketrecben, mert így egyiküknél koraszülés jelentkezhet (egyes egyedeknél ilyen megtörténhet), ha ellő társának kölykét/kölykeit tisztítja, nyalja. Ha nincs mód arra, hogy nem vemhes tengerimalac(ok) társaságában legyenek, ellésig egy ráccsal kettéválasztott nagyobb ketrecbe helyezhetők. Számos tenyésztő fedeztet úgy, hogy néhány nőstényt egyazon időben vemhesít, így ezek kb. egyszerre lefialnak, s kölykeiket akár közösen is szoptathatják, gondozhatják. Ez főleg akkor előnyős, ha az egyik alomban született kölykök száma (jóval) nagyobb, és/vagy gyengék. Szerencsétlen esetben, ha az egyik nőstény elpusztulna, ily módon az árván maradt kölykök szoptatása is biztosított. A vemhes nőstény jól érzi magát, ha ketrecében házikója, vagy valamilyen búvóhelye lehet, kölykeivel ide bújhat, fialás után nyugodt körülmények között szoptathat. Fialás közben ne zavarjuk, esetleg távolabbról szemléljük. Általában nincs szüksége segítségre, az ellés - a kölykök számától függően - kb. 15-40 perc alatt lezajlik. A nőstény fogával szétszakítja a kölyköt beborító hártyaszerű képződményt, a burkot, elrágja a köldökzsinórt, majd tisztára nyalja kölykét. A fialásnál a kölykök gyorsan követik egymást. A nőstény számára biztosítsunk fialásra alkalmas tiszta helyet. A nagyon rövid időközökben, nagyobb számban született kölykök esetében előfordulhat, hogy a nősténynek nincs ideje szárazra nyalni egyik-másik kicsinyét, s alacsony hőmérsékletű környezetben a kölyök megmeredhet, elpusztulhat, mert hőszabályozó rendszere még kifejletlen. Ha a helyiség hőmérséklete (pl. télen) alacsonyabb, s a nőstény már a következő kölyök ellésével van elfoglalva, és nincs ideje a nedves szőrű kölyökkel foglalkozni, a kölyköt óvatosan, rövid időre helyezzük puha törülközőbe, gyengéden töröljük meg, majd tegyük vissza anyjához. Ha a kölykön lévő hártyaszerű képződményt a nőstény tapasztalatlansága vagy egyéb okok miatt nem távolította el - ez igen ritkán fordulhat elő! -, és már a másik kölykét hozza a világra, a kölyök nem kap levegőt, és megfullad. Ebben az esetben a hártyát nekünk kell feltépnünk. Ezt nagyon óvatosan kell elvégeznünk, különösen a kölyök szemét védve, mert az már nyitva van és rendkívül sérülékeny. Fontos: A nőstény segítség nélkül lefial. Az ellést csak távolról szemléljük, mert a nősténynek csendre és nyugalomra van szüksége. Általában a kölykök rövid időközökben, egymás után megszületnek (a rágcsálók méhe kettős). Ha egy vagy több kölyök megszületett, és még várható további kölykök születése, a nőstény viszont csak járkál, kölykeivel foglalkozik, eszik, nem valószínű, hogy segítségre van szüksége. Volt már példa arra, hogy a többi, vagy még egy kölyök pár órával később született, és mindnyájan egészségesek voltak. Ha kedvetlen, nem foglalkozik kölykével / kölykeivel, később sem eszik, forduljunk orvoshoz. A következő tünetek észlelésekor is ajánlott állatorvos segítségét kérni:
- ha vérzést észlelünk kölyök születése nélkül
- minden egyes összehúzódásnál felsír
- szülési fájdalmai közben kimerültté válik, és feladja a küzdelmet
- az ellést nem követi méhlepény (csak abban az esetben, ha tudjuk, hogy nem ette meg)
- a nőstény jellegzetes aceton- (körömlakklemosó-) szagot áraszt - általában a normális születési időt két héttel megelőző, vagy ezt két héttel meghaladó nőstényeknél tapasztalták.
Ellés után a nőstény a kölykök számával megegyező számú méhlepény egy részét (vagy az összest) megeszi. Ne akadályozzuk meg ebben, mert jelentős mennyiségű oxitocint tartalmaz, e hormon váltja ki a fialás utáni méhösszehúzódásokat, és megindítja a tejleadást, a tej emlőből való kiürülését, és többek között stresszcsökkentő hatása is van. A fialást követő első órákban zavarni nem szabad. Néhány órával később helyét csak részlegesen tisztítsuk meg, ne cseréljünk teljesen almot, az alomcserét egy-két nappal később végezzük. A nősténynek és kölykeinek nyugalomra van szüksége.
Jó tudni! A szoptató nőstény egy újonnan érkezett, ismeretlen nőstényt a csapatban nem tolerál. Idegen nőstényt egy adott csoportba csak akkor helyezzünk, ha az ott lévők közül egyik sem szoptat. A születendő kölykök száma általában 1-5. Nagyon ritkán 7 kölyök is születhet, ebben az esetben igen fejletlenek. Tengerimalacnál átlagban 3-5 a születendő kölykök száma. Ne feledjük! Nagyon fontos, hogy a nőstény és kölykei számára a ketrecbe házikót, vagy egyéb búvóhelyet helyezzünk. Nagyon ritkán előfordulhat, hogy a nőstény, habár egészséges (!), fialás után mégsem foglalkozik kölykeivel. Ha ez megtörténik, az első fialásnál gyakoribb, olyan nősténynél, amelynél az anyai viselkedés valamilyen ok miatt (még) nem aktiválódott, nem fejlődött ki. Az ilyen nőstényt hagyjuk továbbra is együtt kölykeivel, csendes, nyugodt környezetet biztosítva a számára. Ha a helyzet 6-8 óra alatt nem változik, egy olyan kisebb doboz (sötét hely), amely kényelmes (!), de nem túl nagy, segíthet, ebben a nőstény nem tud pánikszerűen elfutni vagy rohangálni. A kicsik által adott hangok és egyéb ingerek elősegítik / serkentik az ivadékgondozási ingerek kifejlődését. A fialástól számított első 12-14 órában a kölykök nem igazán éhesek, ha azonban később sem gondozza / szoptatja kölykeit, egy másik szoptató nőstényt kell keresnünk. Ha ez nem lehetséges, a kicsiket etetnünk kell. Ha tehát a nőstény nem fogadja el saját kölykeit, ha beteg, vagy ha elpusztul, a kicsiket egy másik tengerimalac anyához tehetjük, a sajátjai mellett elvállalja egy másik nőstény kölykét / kölykeit is. Egyes nőstények készségesebbek arra, hogy a mostohakölyköket elfogadják, az aznap vagy néhány napja lefialt nőstényben az erre való hajlam általában erősebb. Ha a pótmamaságot a nőstény nem vállalja (ritka eset), egy kis trükk segíthet. A kicsiket dörzsöljük be a nőstény ketrecében található alommal, ürülékkel, a fészek szagát érezve a kölyköket hamarabb elfogadja. Ha mégsem szoptatja őket, saját kölykeit egy fél, vagy max. egy órára külön tehetjük, hogy egy kis (!) ideig csak a másik nősténytől származó kölykökkel legyen. Ha a kölykök anya nélkül maradnak, és pótmamájuk sem lehet, ember által is felnevelhetők.
A nősténynél minden 15.-től a 17. napig terjedő, 24-48 órás időszakban ovuláció jelentkezik. Ilyenkor kb. 6-12 órára elfogadja a hím közeledését. Ha azt akarjuk, hogy vemhes legyen, s a hím nincs mellette folyamatosan, 3 hétig kell együtt tartanunk egy hímmel, így - egészséges egyedeknél - általában létrejön a fedezés. Az ösztruszban lévő nőstény lordózisos pózt vesz fel, a gerincoszlop előrehajlásával, a csípő himbálásával, a vulva felfelé tartásával hívja párzásra a hímet. Ösztrusz idején - mely tengerimalacnál általában este kezdődik és kora reggel tetőzik - a hüvelymembrán feloldódik, és a nyálka elválasztás beindul. Ekkor a fogékony nőstény szokatlanul aktív, és bármely szexuálisan érett hímmel párosodni hajlandó. Az ovuláció kb. 10 órával az ösztrusz beállta után spontánul történik. Párzás alatt a hím berregő hangot hallatt és a nőstény jellegzetes fütyülő hangot ad ki. Az utóbbi, mivel legtöbbször igen magas frekvenciájú *, az emberi fül által nem, vagy csak alig érzékelhető. A természetben e hangjelzés a csoporttagok távoltartására szolgál. Közvetlenül a fedeztetés után a hüvelyben vaginális dugó képződik. A hímtől származó vaginális dugó néhány óra, vagy egy nap után kihullik. Fedeztetés után a lordózisos reflex megszűnik. * A tengerimalac az 54-50.000 Hz tartományba eső hangrezgéseket érzékeli (forrás: RR Fay, 1988). Az emberi fül által hallható tartomány 20-20.000 Hz (megj.: a határok egyénenként változók, a számok itt megközelítő értékűek). A vemhesség 59-73 nap (általában 68 nap), és egy alomnál átlagban 3-5 kölyök születik. A nőstény tengerimalac vemhessége idején C-vitaminban gazdag étrendet igényel, ebben az időszakban C-vitamin-szükséglete az egészséges, de nem vemhes tengerimalac C-vitamin-szükségletének kétszerese. Vemhessége utolsó két hetében és szoptatása első hetében ajánlott a kalciumban gazdag élelem (pl. lucernaszéna) adagolása. Ugyanakkor vemhessége idején nemigen vesszük kézbe, nyugodt körülményeket biztosítunk a számára, vigyázunk arra, hogy el ne hízzon, lehetőleg minél többet mozogjon (!), a helyiség hőmérséklete megfelelő legyen, itatójában mindig elegendő és friss víz legyen stb. Így elkerülhető avemhességi toxikózis, mely ritkán és kevés sikerrel gyógyítható. Fontos! Minden olyan (hirtelen és/vagy gyökeres) változást, mely stresszt eredményezhetne, kerüljünk. Nagyon jó megoldás a vemhes nőstényt tengerimalac(ok) társaságában tartani, mert így nem lesz elszigetelve, nem unatkozik, többet mozog, jobb az étvágya. Ha több tengerimalacunk van, a nőstények társasága a legjobb, mert ezek a fialás után is vele maradhatnak.
A nőstény tengerimalac már 4-5 hetes korában ivaréretté válhat, ezértnégyhetes kora után hím közelében nem maradhat, mert a korai vemhesség veszélyes és kockázatos a számára.
Ha elérte az 5-6 hónapos kort, szaporodásra alkalmas. 8-10 hónapos koráig van időnk fedeztetni, ha azonban egyéves koráig nem fialt, szaporítása később már nem ajánlatos. A két szeméremcsont között porcszerű, rostos képződmény keletkezik, fokozatosan egyesítve a csontokat, korlátozva a csípő tágulását. Egyéves kora után a legtöbb nőstény képtelen kicsinyét / kicsinyeit megelleni, sebészi beavatkozásra szorul, vagy elpusztul.
A császármetszés vagy ivartalanítás tengerimalacnál veszélyes. Ha egyéves koráig nem fialt, vagyis legkésőbb tízhónapos koráig nem vemhesült, ne kockáztassuk az életét! Biztonságban lesz, ha nem jut hím a közelébe.
Az egészséges utódok érdekében szelektív szaporítást alkalmazunk, nem párosítunk közeli rokonokat - a szoros beltenyésztés folytán az ivadék elsatnyul. A távolabbi rokonok párosítását (vonaltenyésztést) csak úgy végezzük, ha megfelelő szaktudással rendelkezünk, vagy tenyésztő tanácsait követjük. Dalmatát dalmatával, márványost márványossal sosem párosítunk!
Nem ismered a tengerimalacod nemét?A hím nemi szervének formája az i betűhöz hasonló, ahol az i-n levő pont a hímvessző.
A nőstényé Y alakú.
Egy megszelídült tengerimalac nagyon barátságossá válik, és szívesen sétál ketrecén kívül is. 
Erre megfelelő a konyha, fürdőszoba vagy olyan helyek, melyeknek padlózatát könnyű tisztítani. Ha társa van, a felfedező utak még érdekesebbé válnak számára. Szaladgálnak, kergetőznek, örömmel fogadják, ha újságokból, kartondobozokból készített labirintusokba bújhatnak. Vastag műanyagcsöveket, farönkből készült, vagy vastagabb faágakból összeállított minialagutat, fűből font búvókat, 
egyéb búvóalkalmatosságokat is letehetünk, ha ezekben kényelmesen elférnek. Igen alkalmas a padlószőnyeg feltekerésére használatos papírhenger is. A vécépapír üres papírhengerét kibélelhetjük szénával, számos tengerimalac szívesen eljátszik ezzel.
Ha ketrecük tágasabb, ilyen vagy hasonló tárgyakat ebben is elhelyezhetünk, így többet mozognak. Egy kis kézügyességgel néhány kelléket akár mi is elkészíthetünk, ezáltal vonzóbbá, kellemesebbé tesszük környezetüket.
Plüssanyagból vagy keményebb vászonbólfüggőágyat készíthetünk. A téglalapformára szabott anyag négy sarkára kötözőt varrunk, s megfelelő magasságban a rácshoz kötjük.
Az olyan műszőrmével bélelt és zsákformára szabott anyag, melynek egyik vagy mindkét oldalát összevarrjuk (összekapcsoljuk), malacok körében szintén kedvelt. Ilyen búvóhely/pihenőhely kisebb-nagyobb módosítással az állatkereskedésekben kapható, kutyák/macskák számára készült párnából is előállítható.
Az etetőlabdába helyezett zöldféle, zöldség, széna kihúzogatása időt vesz igénybe, felkelti érdeklődésüket, ezzel is gazdagíthatjuk élőhelyüket. Esetleg felmerülő agresszív megnyilvánulásokat is csökkenthetünk azáltal, hogy a ketrecben, a környezetükben különféle tárgyakat, kellékeket váltunk, cserélünk, a kisállatokat új ingereknek kitesszük, természetes kíváncsiságukat éltetjük.
Unaloműző játékként ketrecükbe egy-két vastagabb faágat is betehetünk, ezeket szívesen megrágják, rágcsálják, folyamatosan növő fogaikat ily módon is koptathatják. A faága(ka)t helyezzük el úgy, hogy ezek a tengerimalac közlekedését ne akadályozzák. Nagyon fontos! Az ágak nem lehetnek vegyszerrel kezeltek, mérgezők! Rágcsálásra kiválóan alkalmas a frissen vágott almafaág, a legtöbb tengerimalac kedveli. Ilyen célra a szőlő metszéséből számazó ágak is megfelelőek. Cseresznye-, barack-, őszibarack- vagy szilvafaágat, ill. vörösszínű fáktól (pl. vörösfenyő) származó ágakat a tengerimalacnak ne adjunk, mert ezek mind mérgezők (!).
Egyesek kisállataiknak fűzfalombot is adnak, erről azonban tudnunk kell, hogy erősen dugító hatású. Ha szívesen fogyasztja, alkalmanként egy kis adag (!) friss eperfalomb ill. fehér akácfalomb, fehér akácvirág adható a tengerimalacnak.
Tengerimalac ketrecébe sose tegyünk rágcsáló forgót vagy bármilyen labdát, mert ezekkel játszani nem tud! Ilyen forgóban csak megijedne, nagyon félne, és mivel hátgerince törékeny, eltörhetne. A labda szintén veszélyes, mert ha erre véletlenül rálépne, súlyosan megsérülhetne.
Vigyázzunk, hogy elektromos huzalok, szobanövények közelébe ne jusson.
A kölyök tengerimalacok nagyon játékosak. Hangulatuk tetőfokán pattogatott kukoricaként ugrálnak a magasba, a levegőben akár 180o-os hirtelen fordulatot tesznek, majd merőben más helyzetben érnek földet, anyjukat is ugrálásra, jókedvre késztetve. Ezt a mulatságos szökdécselést angol nyelven „pop-corn” ugrálásnak nevezik.
A tengerimalac legkedvesebb játéka?
Egy másik tengerimalac, amellyel játszhat!
Szőrét akár naponta fésülhetjük, vagy legalább hetente egy-két alkalommal. Hosszú szőrű 
tengerimalacoknál - a Sheltie, Koronás, Perui és Angóra fajtáknál - e műveletet türelmesen, gyengéden végezzük. A rex-szőrminőségű fajták bundáját ne keféljük, fesüljük, ezek szőrét kézzel lazítsuk, formázzuk, hogy a dús, bodros ill. hullámos szőr ruganyos maradjon, fürtökbe álljon. Mérjük meg testsúlyát! Az egészséges tengerimalacokét hetente egyszer (vagy legalább kéthetente egyszer), a beteg kisállatokét pedig naponta.Ha egy felnőtt tengerimalac egy hét alatt 50 grammot veszít testsúlyából, tartsuk őt megfigyelés alatt - az étvágyát, állapotát, viselkedését, vizeletét, székletét stb.
Aggodalomra (!) ad okot a 80 gramm körüli testsúlycsökkenés, ez már lehet betegség jele, fogprobléma, valamilyen stresszfaktor, hirtelen változás az étrendjében, környezetében, vagy egyéb okok. 100 gramm, vagy ennél nagyobb súlyveszteség már nagymértékű, orvosi kivizsgálást igényel, ne habozzunk, a tengerimalacot azonnal vigyük orvoshoz! Időnként fogazatát is vizsgáljuk meg. Ha egyik-másik metszőfogából - az elől elhelyezkedő fogak egyikéből - egy darab letörik, viszonylag hamar visszanő. Ebben az időszakban a kérdéses fog növekedését naponta ellenőrizzük, míg eredeti formáját el nem éri. Ha emiatt táplálkozni nem tud, kedvetlen, levert, forduljunk orvoshoz. Kivételes esetekben tengerimalacnál fogtúlnövés jelentkezhet. Ilyenkor minél hamarabb orvoshoz kell vinnünk.
A felnőtt tengerimalac karmát havonta ellenőrizzük és vágjuk, mert nem kopnak úgy, mint vadon élő társainál. Ezt a műveletet könnyebben elvégezzük, ha a tengerimalacot gyengéden törülközőbe csavarjuk. Így biztonságban érzi magát, nyugodtabb lesz. A világos színezetű lábaknál jól látható a karomban meghúzódó ér, ezt figyelembe véve elkerülhető ennek megsértése. 
A karom hegyéből annyit vágjunk le, hogy 1, 5 - 2 mm távolságra legyen az értől. A sötét színűeknél - mivel az ér nem látható - gyakrabban vágunk, kevesebbet. Fontos, hogy a karom formájához igazodjunk, ezért kissé ferdén vágjuk, hogy az ív a felső résznél hosszabb, az alsó résznél rövidebb legyen. Ha baleset folytán kissé belevágunk az érbe, a helyet Betadine oldattal fertőtlenítsük le. Ha számunkra a karomvágás bonyolult művelet, forduljunk állatorvoshoz.
Jó tudni! A hosszabb karom befelé fordul, s akár kellemetlenséget, fájdalmat is okozhat a tengerimalacnak. A karomban meghúzódó ér a karommal együtt nő. Hogy elkerüljük a vérzést, az elhanyagolt karmok hegyéből csak egy keveset vághatunk, ezt azonban gyakran meg kell ismételnünk, hogy az ér lassan, fokozatosan visszahúzódjon. A fürdetés tengerimalacok esetében nemigen ajánlatos, mivel a sampon (szappan) eltávolítja a bőr felületén lévő természetes faggyút. Csak indokolt esetben fürdetjük, ilyenkor kímélő sampont (pl. gyermeksampont) használunk, s fejét szárazon hagyjuk, hogy szemét, fülét, orrát ne érje víz! A tengerimalacot gondosan megszárítjuk (különben megfázhat!), ha hajszárítót használunk, alacsonyabb fokozatra állítjuk, vagy testétől távolabb tartjuk, mert bőre érzékeny.Két hónaposnál fiatalabb kölyköt, vemhes vagy szoptató nőstényt nem fürdetünk. Ha ez valamilyen ok miatt elkerülhetetlen, ilyen tengerimalacoknál nem használunk sampont, szappant.
A tengerimalac szeret elrejtőzni, ezért igen szívesen fogadja, ha ketrecébe házikót teszünk. Mivel ezt is megrághatja, ennek anyaga sem lehet mérgező. A ketrecbe vagy házikóba tehetünk kisebb törülközőt, szívesen fekszik rajta. E szokást a hosszú szőrű tengerimalacokat kiállításra előkészítő tulajdonosok, tenyésztők vezették be. Angoloknál törülköző helyett egy könnyen mosható, gyorsan száradó „VetBed”-nek nevezett anyagot használnak, hogy kedvencük szőrét tisztán tarthassák. Észrevették, hogy ezt a tengerimalacok is kedvelik (főleg télen, mikor melegít is), ezért használata a tengerimalac-tartók körében egyre jobban elterjedt. Ha tehetjük, vegyük ki gyakran ketrecéből, és hosszabb-rövidebb időre engedjük szabadon. A helyiségben elektromos készülékhez (dróthoz), mérgező növényekhez (számos dísznövény ilyen) ne jusson, mivel ezeket megrághatja. Kertes házban igen jó ötlet kerti kifutóba helyezni. Ebben az esetben ügyeljünk arra, hogy tűző napsugártól, ragadozó állat támadásaitól védve legyen.
Alomként használhatunk száraz faforgácsot. Ne legyen gyantás, aromás, mert a tengerimalac szaglása kifinomult, a magas gyantatartalmú forgács szaga megölheti a tengerimalacot. A cédrus- és a zöld (a nedves, nem szárított) erdeifenyő-forgács magas gyantatartalma miatt rendkívül mérgező, ezeket sose használjuk alomnak. A vizelettől keletkezett szagok is veszélyeztetik a tengerimalac egészségét, ha az almot nem cseréljük idejében. Az alomcsere gyakorisága az állatok számától, az alom minőségétől, nedvszívőképességétől, és a ketrec nagyságától függ. Ne használjunk sosem fűrészport, nagyon egészségtelen! A tengerimalac a port belélegzi, és megbetegszik. A macskaalom nem megfelelő a tengerimalac számára, mert a minél jobb szagmegkötés érdekében, a tengerimalac számára káros kémiai elemeket (!) tartalmaz, és a komfortérzetét is csökkenti, a rajta való jár(kál)ást megnehezíti, kényelmetlenné teszi. Ha mégis használunk macskaalmot, ennek tetejére tegyünk faforgácsot. Díszállat-kereskedésekben már egyre többféle választékban találhatók nagyon jó minőségű speciális almok, melyek a tengerimalac számára megfelelőek. Ezek legtöbbjének igen jó a víz- és szagmegkötése, ugyanakkor nem tartalmaznak káros kémiai elemeket, így ezek rágcsálása, fogyasztása a tengerimalac egészségére nem károsak.
Ha választhatunk, tartsuk minél tágasabb ketrecben (lásd a táblázatot). A megfelelő választás egy mélytálcás, rácsos falú ketrec, melynek mérete legalább 80x60x30 cm (h/sz/m),vagy ennél nagyobb. A műanyagból készült mély tálca meggátolja az alom kiszóródását, és könnyű tisztítani. A vizelettől keletkezett fehér lerakodást ecettel távolítsuk el, ez nemcsak jó kőoldó, de fertőtlenítő hatású is. 
Praktikusabb a két ajtóval ellátott ketrec, egyik ajtó az oldalán - ahonnan alkalomadtán egy lépcső segítségével a tengerimalac ki-be járhat -, másik a tetején. A téglalap alakú ketrec mindig előnyösebb, mint a négyzet alakú, mert a tengerimalac igényeinek jobban megfelel. Az üvegterrárium vagy csak felül rácsos műanyag ketrec nem ajánlott, hiszen nem szellőzik, a szagok bennrekednek - főleg nyáron egészségtelen -, s a tengerimalachoz sem jutnak el a zajok, így ijedősebb lesz. A fából készült ketrec, láda nem jó megoldás, mert igen körülményes a tisztítása, a fába itatódott vizelettől elszaporodhatnak a kórokozók, melyek megbetegíthetik a tengerimalacot. Ha mégis ilyen mellett döntünk, kenjük be lenolajjal, sose használjunk festéket, s az alja és az alom közé tegyünk olyan vízhatlan anyagot, melyet a tengerimalac nem rághat meg. Vigyázat: ha linóleumot teszünk, ügyeljünk arra, hogy ne rágja meg, mert fogyasztása bélelzáródást okozhat! Bármilyen ketrecbe tesszük, ennek alja sosem lehet rácsos vagy lyukacsos, mert a tengerimalac lába rendkívül érzékeny. Ha nem sima felületen tartjuk, talpa megdagadhat, karma kitörhet és fertőzést kaphat.
Az emberközelben tartott tengerimalac hamar megszokja a zajokat, társaságunkat, és barátságossá válik, így alkalmas arra, hogy lakásunkban tartsuk. A számára megfelelő környezeti hőmérséklet a 16-20 C0, szobahőmérséklet. Ügyeljünk arra, hogy hirtelen hőingadozásnak ne legyen kitéve. Ha nem lakásban tartjuk, a tengerimalacnak szánt helyiség hőmérséklete ne szálljon 10-12 C0 alá, s ami a legfontosabb, jól szellőztethető, de huzatmentes legyen. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a tengerimalac jobban tűri a hideget, mint a meleget, ugyanis nincsenek verítékmirigyei. Stenotherm szervezete van, így a hőmérsékleti ingadozásokra érzékeny. Ezért ügyeljünk arra, hogy a helyiségben tűző napsugár ne érje, és forró nyári napokon ne tartsuk kinn a szabadban. Ha ilyen napokon mindenképpen szállítanunk kell, rövid időre tegyük. Védjük a huzattól, hirtelen hőingadozásoktól, forró napsütéstől, nyirkos környezettől. Biztosítsunk számára minél nagyobb életteret, mert nagyon szeret futkosni, felfedező utakra járni, elbújni. Ha újonnan érkezett hozzánk, az első napon hagyjuk kicsit magára, hogy megszokja új helyét, ismerkedjen környezetével.
Forró nyári napokon a tengerimalac valósággal szenved, ha a helyiség (környezet) hőmérséklete magas. Mivel izzadni képtelen, a hő ellen nem tud védekezni, teste felhevül, s ha valamilyen módon nem segítünk rajta, akár hőgutát is kaphat. Védekezésképpen néhány jégakkut (hűtőtáskába valót), vagy műanyagpalackokat, melyeket félig megtöltöttünk vízzel, tegyünk a (mély)hűtőbe, s ha már eléggé lehűlt/megfagyott, ketrecenként két ilyen jégakkut/palackot helyezzünk a ketrecek fölé egy vékony pamuttörlőre, hogy ez a lecsapodó párát felfogja. Érdemes több palackot/jégakkut lehűteni, így lehetőségünk van cserélni ezeket. Egy kerámia padlócsempe lap a ketrecbe helyezve segít abban, hogy a meleg elviselhetőbb legyen. A tágas ketrec egyik sarkába tegyünk kevesebb almot, hogy a tengerimalac, ha melege van, a hasával az oda helyezett padlócsempe lapon pihenhessen. Az almot így félretolhatja, és a csempén feküdve hőt adhat le. Kánikulában az ivóvizét gyakrabban cseréljük, és lédús élelmet is biztosítsunk a számára, hogy megvédhessük a kiszáradástól.
Két azonos nemű kölyök: testvérek vagy más alomból való kölykök is társíthatók. Serdülőkorban az agresszivitás egyik vagy másik félben felébredhet, és rangsorviták megbonthatják a békés együttlétet. Szerencsés esetben ezek hamar elcsitulnak. Ha a hierarchiáért folyó harc komoly verekedéssé fajulna, mielőtt még külön tennénk őket, vizsgáljuk felül a tartási körülményeket. A nagyobb, tágas ketrec, a benne elhelyezett vizuális korlátok (farönk, faágak, minialagút vagy egyéb ilyen kellékek) akadályozzák a szemkontaktust és lehetőséget teremtenek arra, hogy egyik vagy másik félrevonulhasson. Ha ez nem segít, egy időre külön kell tennünk őket. Két hím: egy felnőtt és egy kölyök tengerimalac hamar összebarátkozik, mert itt a természetes rangsor elve működik, a kölyök alárendelt lesz. Ha később a serdülő kölyök nem elégszik meg státuszával, ha hatalomra tör, kisebb-nagyobb összeütközések, viták (néha) itt is keletkezhetnek. Két felnőtt hím: Tévedés azt hinni, hogy két felnőtt hím nem társítható. Habár két kölyök, vagy egy kölyök és egy felnőtt hím társítása jobb választás, számos példa bizonyítja, hogy felnőtt hímek is jól megférhetnek egymással. Néhány biztonsági rendszabályt alkalmazva az esetleg felmerülő szociális feszültségek csökkenthetők vagy akár megelőzhetők. Mivel a hímek territoriálisak, nagyobb életteret igényelnek. A semleges helyen történő találkozás után első alkalommal csak frissen almozott, vizelet által meg nem jelölt ketrecbe célszerű helyezni őket. A közös ketrecben mindegyiknek külön fekvőhelyet - vagy házat - kell biztosítanunk, és elegendő táplálékkal kell őket ellátnunk, hogy emiatt veszekedés ne történjen. Az első órákban, napokban megfigyelés alatt kell tartanunk, s ha verekedést észlelünk,külön kell tennünk őket, mert az erősen agresszív egyedek nagyon mély sebeket - harapást, karmolást - ejthetnek egymáson. Két nőstény: Általában a legjobb társítás, ritkán utasítják vissza egymás társaságát, verekedés csak erősen domináns vagy agresszív egyéneknél fordulhat elő. A természetben a nőstények szoros közelségben élnek és a faj közös érdekében segítik egymást, így ők általában együttműködőek. Egy nőstény és egy hím: Mielőtt e - csak látszatra - jónak tűnő társítás mellett döntenénk, tudnunk kell, hogy a nőstény nem maradhat mindig a hím közelében, mert a gyakori vemhesség az egészségét, de akár az életét is veszélyeztetheti. Amellett, hogy a kölykökért is felelősséget kell vállalnunk, a hímet is egy számára megfelelő környezetbe kell helyeznünk, mikor a nőstényt pihentetjük. Egy hím nehezen (!) viseli el a magányt, ha fajtársá(i)tól elszigeteljük. Amikor tengerimalacot választunk, hosszú távra döntünk, hiszen szerencsés esetben, jó tartási körülmények között akár 7 (sőt, ritkán akár ennél több) évig is elélhet, ezértkedvencnek, ha nem célunk a tenyésztés, mindenképpen két azonos nemű állatot válasszunk! Sose tartsunk két hímet egy nőstény mellett. A hímek a nőstény jelenlétében vetélytársakká válnak, verekedni fognak, és akár súlyos, életveszélyes sebeket is ejthetnek egymáson.
Ha már van a házunkban tengerimalac, az újonnan hozottat érdemes 2-3 hétig karantén alatt tartani (külön helyiségbe tenni, ha ölbe vesszük, törülközőre helyezni vagy utána ruhát/kötőt cserélni, és minden egyes alkalommal kezet mosni stb.), hogy egy esetleges fertőzést megelőzhessünk. Fontos! Tengerimalac mellé sose helyezzünk más állatot (pl. nyulat, hörcsögöt), mivel mások (!) az igényeik és szükségleteik. Példaképpen megemlíthető: Ha közös ketrecben élnek, a nyúl a tengerimalacot véletlenül meg is rúghatja, súlyos, vagy akár halálos belső sérüléseket okozva neki.
A tengerimalac társas lény, őshazájában a vadonban csoportokban él. Mesterséges környezetében is felszabadultabb, ha fajtársá(i)val élhet egy közösségben. A fajtárs(ak) közelsége, szaga, hangja serkentőleg hat egészségére. A tengerimalacok pihenés idején is igénylik a fajtársakkal való testi/vizuális kontaktust, számukra megnyugtató, ha egymás mellett fekhetnek, egymást láthatják, hallhatják, szaglászhatják. Az, hogy mennyire sikeres egy társítás, jobban az egyed karakterétől (személyiségétől), és kevésbé a nemétől függ. Két vagy több felnőtt hím is élhet együtt békés egyetértésben, és nőstények között is akad néha olyan, aki szinte egy nősténnyel sem fér meg. Az idegalkat - nyugodt, ingerlékeny, agresszív, élénk vagy félénk -, a kor - kölyökkor, serdülőkor stb. - fontos tényezők, de sok múlik azon is, hogy hol találkoznak először, milyen környezetben ismerkednek meg. A legtöbb tengerimalac nagyon örül annak, ha társa lehet - „Egyedül él, de én sokat foglalkozom vele, és látom, hogy jó a közérzete.” - halljuk gyakran. - „Csupán alkalmazkodik e kényszerítő körülményhez, ez még nem nevezhető jólétnek.” - felelnék azok, akik szem előtt tartják e társas (!) kisállat viselkedési szükségleteit. „Tengerimalacok ne legyenek egyedül - magányosan elhelyezve - egy ketrecben; vagy csak abban az esetben, ha ez szükséges” - olvasható S. Sutherland és M. Festing könyvében (The Universities Federation for Animal Welfare Handbook on the Care and Management of Laboratory Animals, 1987.).
